VÁNDORLÓK DALA
Kiss Judit Ágnes
mint sérült hajótestbe
a sós víz a léken át,
úgy zúdul bőröm alá
minden reggel a világ.
Délután van, mire a sok rést
a közöny rongyai betömik.
Álmodom békés kikötőt,
és reggel indulok megint.
Csodaszép !Kaptam ma egy könyvet, amit Ő írt. Fantasztikus és néhol pukkasztó :)
Engem lehengerelt!
más!
Ma annyira esett, hogy erősen elgondolkodtam, miközben egy megbeszélésre igyekeztem, hogy eladom az autóm s inkább csónakot veszek, vagy építek Noé után szabadon :) szeretem az esőt, de ez a mai felülmúlt minden eddigi elképzelésemet!
Sikerült ernyő és az autó kényelme mellett is annyira eláztatnom magam, hogy a térdemig vizes lett a nadrágom. Persze, inkább jót derültem rajta és ha tegnap nem jártam volna az én hajgondolkodómnál, és nem épp egy megbeszélésre siettek, akkor még az ernyőt is összecsuktam volna.
Most napsütésre szomjazom, igazi nyári nagy melegre!
Előrejelzések szerint klassz idő lesz!
Elhatároztam, hogy most nem fog " a lötty " kikészíteni! Nem hagyom magamat, mert nagyon sok tervünk van a hétvégére.
A hajamról, vagyis annak egyre gyakoribb hullásáról ezeddig nem nyilatkoztam, nos, eléggé kellemetlen, de nagyon hullik, bár most mintha megállt volna, a fodrászom szerint nem kell aggódjak, ha teljesen kiakarna hullani akkor már kopasz lennék, így most csak olyan, mintha nem lenne dús hajam ... engem nem vigasztal ... nem tetszik az eredmény, de ha megakarok gyógyulni akkor mindent meg kell tennem! és mindent túl kell élnem, nincs mese!!! Ehhez tartom magam, de mégis annyira szörnyű úgy belelesni a tükörbe és látni önmagam, hogy nem vagyok az aki voltam. Az elmúlt hónapok megpróbáltatásai igencsak meglátszanak az arcomon, a tekintetem ragyog, de mégis van benne valami szomorú... A fogyástól pedig az arcom beesett, szerintem most simán többnek nézek ki, mint valójában. Látszik a gyötrelem :) Tamás még mindig nagyon figyelmes, s mindent megtesz annak érdekében, hogy boldoggá, szebbé, könnyebbé tegye az életem, s minden egyes pillanatom! Még mindig olyan nagyon hihetetlen, hogy egymásra találtunk!! épp most, amikor egyáltalán megfordult a fejemben az a gondolat, hogy lemondok a kezelésről és csak magam nézek szembe a rákkal... most már tudom mekkora hülye voltam, nem is értem hogyan gondolhattam azt, hogy nem akarok élni és szenvedni, inkább a könnyebbik utat választom... mintha nem is én lettem volna!!!
Azt hiszem ezen gondolataimat az elkeseredettségem váltotta csak ki belőlem.
most el mert holnap korán kell kelnem :)
és tessék sokat mosolyogni, örülni az életben mindennek, meglátni a szépet és a jót, értékelni a pillanatot és néha megállni!
Becsüljük meg hát a pillanatot!
Örüljünk az életnek, mert annyira csodálatos dolog, amit semmi más nem pótolhat!
