Elhagytak...
nem nagyon tudok mit mondani, egy újabb pofont kaptam... és még csak nem is értem... egyik napról a másikra eltűnt az életemből, nem hívott, nem keresett, egyszerűen megszünt az életemben.... nem találom a szavakat!
Indok nincs, ahogyan magyarázat sem
csak vége van...
nem akar már velem lenni... magamra maradtam a bajban, egyedül a gondolataimmal, a harcban....
most nem tudok mást írni, mert csak nyelem a könnyeim... már a kezelésem sem érdekel... nincs kiért élnem, ezúton kijelentem megtagadok minden segítséget!
Annyit küzdöttem, annyit szenvedtem már egész eddigi életemben, pofont pofonra halmoztam s kaptam
ha ezt mérte rám az ég, köszönöm de nem kérek belőle.... belefáradtam a folytonos küzdelembe, az állandó árral szemben való úszásba...
köszönöm, hogy olvastatok, többet nem írok
Próbáljátok meg úgy élni az életeiteket, hogy örüljetek, legyetek boldogok és vigyázzatok egymásra és önmagatokra! Igyekezzetek ne okozni fájdalmat senkinek!
...mert a szív fájdalmánál nincsen rosszabb, ez egy olyan elszenvedett seb amit nem gyógyít meg semmi és senki....
legyetek korrektek embertársaitokkal! viselkedjetek úgy ahogyan azt ti is elvárnátok másoktól :-)
ha meg nem is váltjátok a világot, de lehet jobbá teszitek
