hihetetlen levert és gyenge vagyok, már feküdni sem esik jól,
nem találom a helyem, csak téblábolok a lakásban,
de a sok napsütés örömmel tölt el, hisz itt a nyár ;)
Ma erőt vettem magamon s lesétáltam a szigetre. A színpadtól nem messze leültem egy fához, egy darabig nézegettem az önfeledten játszadozó gyermekeket, a boldog párokat, aztán olvasni kezdtem, a gyerekkori legjobb barátnőm meglepett egy könyvvel, ami segít elterelni a gondolataim
rossz viszont, hogy lassan vége a feltáplálásnak s megkezdődik a kezelés, ami sajnos nagy valószínűséggel a hajam elvesztésével jár majd illetve különböző nem kívánt mellékhatásokkal... félek!
Holnap program, hogy felkeresem a fodrászom, s az eddigi szép hosszú szőke fürtjeimből valami rövidebb hajat szabatok magamnak. Sosem volt rövid hajam, de úgy látszik egyszer mindent ki kell próbálni, mégha ez nem is volt a listámon (azok közt, amit még meg kell tennem)
Tele vagyok kérdésekkel, vajon hogy fogom tűrni? hogy fogom viselni? vajon ki lesz mellettem azokon a nehéz napokon???
Hihetetlen magányos lettem az elmúlt félév alatt, lehet nem a legjobb megoldást választottam, de igyekeztem leszűkíteni a barátiköröm, hogy ne kelljen másnak is látnia...
Néha eltöprengek rajta, hogy talán nem így a helyes... de azt hiszem az igaz barátok megmaradnak a bajban is és ott lesznek ha szükségessé válik, de meg kell vallanom, nem vagyok benne biztos, hogy ezt szeretném,
szeretném, ha úgy maradnék meg emlékezetükben, amikor még egészséges voltam, olyan mosolygós, cserfes, vidám :)
hamarosan publikálom a listám :)
....és tessék mosolyogni, itt a dinnyeszezon, a jóidő, a nyár :))
